Prosztatarák


A prosztatarák a férfiak egészségét vagy életét veszélyeztető egyik leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés. A beteg sorsát a korai felismerés alapján időben elkezdett gyógykezelés döntően meghatározza. A kórállapot korai felismerését a fizikális vizsgálat (végbélen  keresztül történő megtapintás), a  végbélen át végzett ultrahang és az úgynevezett marker vizsgálatok teszik lehetővé.
A marker vizsgálatok közül a legelterjedtebb a PSA (prosztata specifikus antigén) meghatározása. A beteg számára az eljárás vérvételnyi kellemetlenséggel jár, lényege az, hogy egy a prosztata mirigyek által termelt anyag a beteg véréből kimutatható és amennyiben annak értéke egy bizonyos szintet meghalad, az felhívhatja a prosztatarák jelenlétének lehetőségét  már olyankor, mikor az még más eszközzel nem diagnosztizálható, illetve a betegnek semmilyen panaszt nem okoz. Ebben a stádiumban a beteg maradéktalanul meggyógyítható.
A magasabb PSA érték azonban nem jelent feltétlenül prosztatarákos megbetegedést, az csak szövet-minta vétellel (biopszia) bizonyítható. PSA emelkedést okozhat a prosztata jóindulatú megnagyobbo-dása, gyulladásos megbetegedések vagy egyéb kórállapotok is. A biztonságosabb kórmegállapítás érdekében az utóbbi időben olyan markerek felfedezésére került sor, melyek biztonságosabban képesek a prosztatarák kimutatására, bár ezek sem képesek teljes bizonyossággal igazolni a prosztata rosszindulatú megbetegedését. Ezek a módszerek a teljes/szabad PSA, a proPSA érték meghatározás,  az ezekből számított phi (prosztata egészség index) index, valamint a vizeletből a PCA3 kimutatása.
A jelenlegi nemzetközi ajánlások a 45-50 éves kor feletti férfiaknál évente javasolják a PSA vizsgálat elvégzését. A legelterjedtebb módszerekkel történő meghatározás 4 ug/l  érték fölött veti fel a prosz-tatarák lehetőségét.  10 ug/l –t meghaladó PSA értéknél már jelentősen valószínűbb a prosztatarák jelenlét, ilyenkor a biopsia elvégzése kifejezetten javasolt. 4-10 ug/l közötti PSA-nál a prosztata biopsiák találati aránya viszonylag alacsony, ilyenkor  a pro-PSA  és a számított phi, vagy a PCA3 érték alapján nagyobb biztonsággal dönthetünk a biopsia elvégzésének szükségességéről. Ugyancsak fontos segítséget jelenthetnek ezek a módszerek azokban az esetekben, a további teendők meghatá-rozásában, ahol a az emelkedett PSA miatt végzett biopsiák negatív eredményűek.
A prosztatarák felismerésében már intézetünkben is rendelkezésre áll a PSA mérés mellett, a proPSA meghatározás és phi számítás, valamint a PCA3 kimutatás lehetőségei.